Minden rendben vagy hozzászokási fázis

Nem vagyok túl aktív blogírásban, de ez annak a jele, hogy túl sok minden történik velem, túl sok a dolgom, programom. Azért most megpróbálok megint mesélni kicsit.
Emlékeztek még a fázisokra? A nászút fázis után elég hamar eljött nálam a tárgyalási vagy ellenséges fázis a kínai kultúrával szemben. Aztán elmúlt. Igazából miért ne érthetném meg, hogy valaki nem szeretné, hogy használd a tányérját? Nem nagy cucc, kibírom nélküle (lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert azóta több tányérunk van.:D). És ha kínaiul akarnak beszélni, hát tegyék meg, becsukom az ajtómat.:) Finnországgal szembeni minimális ellenérzéseim is elmúltak. Ez gyakorlatilag akkor tört felszínre, amikor az első hetekben próbáltam buszbérletet venni, és azt csakis a belvárosban lehet. Utána feltölteni már fel tudod az R-kioskikban, azokkal tele van a város; de megvenni a kártyát csakis a belvárosban található Stockmannban tudod. Na, én ebben nem voltam biztos, és a finnek sem, akik próbáltak segíteni. Küldözgettek ide-oda...lejártam a lábam, mire kiderült, hogy tényleg csak a belvárosban lehet ilyen hatalmas dologra szert tenni. Többé már nem okoz nehézséget a bevásárlás sem; tudom a legfőbb élelmiszerek nevét, sőt már azt is kitapasztaltam, mit hol érdemes megvenni.
Az időjárással kimondottan szerencsém van, szerintem kb. olyan idő van, mint Magyarországon. A kummi apukám szerint utoljára 30 éve volt ilyen meleg Finnországban. És az is rekord, hogy semmi havazás. Na de nekem szerencsém volt, mert a hétvégén a tandem partnerem családjánál vendégeskedve láttam egy kis havat. Az volt az első hó Pelloban, természetesen csakis azért esett, mert annyira akartam.:)
Pénteken indultunk, Elina vitt kocsival. Csatlakozott hozzánk az egyik finn barátnője is. Hogy az a lány is mennyit tud beszélni! Tényleg igaz, hogy az ő barátai és családja nem tipikus finn.:) Rovaniemiben aludtunk Elina lakásán, néztünk finn "Barátok köztöt", fordítgattuk az újságcikkek címeit, és rengeteget ettünk. Vettünk egy karácsonyi különleges csokit, aminek mézeskalácsíze volt...mm:) Másnap indultunk Joulupukkihoz, a finn Mikuláshoz. Esküszöm, én olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek! És jobban elhittem, hogy az igazi Mikulással találkozom, mint 5 éves koromban, amikor a faluban lévő mikulásos rendezvényen felkiáltottam, hogy "A Mikulásnak pont olyan hangja van, mint a Pityu bácsinak!". Mielőtt Joulupukkihoz érsz, végig kell menni egy effektekkel teli folyosón, aztán megpillantod a "világ órájának" fogaskerekeit, és egy kis várakozás után már be is léphetsz Joulupukki szobájába. Elmondtam neki a nagy finn tudásommal, hogy "Minä olen Réka, olen unkarilainen", aztán angolra váltottunk. Kérdezte, mit csinálok, hol és mit tanulok, Mo.-on belül honnan jöttem. Hát Veszprémből...rögtön rávágta, hogy tudja, hol van, az Rovaniemi testvérvárosa. És még egy "köszönöm, köszi"-t is kaptam tőle a látogatásomért cserébe. A közös képet nem vettem meg, majd legközelebb.:) Ezután benéztünk a Mikulás főpostahivatalába is, na meg az elmaradhatatlan souvenirshopokba.

Közben hívta Elinát az egyik barátnője, hogy ugorjunk be hozzájuk. Amikor visszahívta, hogy megyünk, kiderült, hogy kávé az nincs!:D Pedig ez a finneknek a levegővel egyenértékű; nem ritka a napi 5 kávé (persze, nem olyan erősségű, mint a mienk). Úgyhogy vittünk kávét meg édességet, és letelepedtünk náluk, mert ők 5 perccel az érkezésünk után elhúztak, hogy gyorsan megvegyenek valami bútort a konyhába.:) Mi addig kutyáztunk, aztán amikor negyed óra múlva visszatértek, babázhattam. Én ilyen nyugodt 5 hónapos kislányt még nem láttam! Luminak hívják, ami finnül havat jelent. Ja, és az anyukája pedig Suvi, ami egy régies, ma már költőinek számító kifejezés a nyárra. Kár, hogy az apuka, Matti neve nem jelent semmi őszit vagy télit.:P Mielőtt továbbmentünk volna Pelloba, még megálltunk az Alvar Aalto bácsi által tervezett gyönyörű könyvtárnál. Egész pontosan 7 darab magyar könyvet is találtam.:)

Majd' elfelejtettem, hogy még megálltunk a városközpontban is megnézni a Lordi teret. Először azt hittem, hogy csak a helyiek kezdték el így nevezni, de nem; hivatalosan átnevezték a teret a Rovaniemiből származó "nemzeti hős" Lordi tiszteletére.:)

Este értünk Pelloba. Útközben még megálltunk Elina mamájánál Lampsijärviben. Ő sem tipikus finn, sztorizgatott, be nem állt a szája; és Elina szerint most még keveset beszélt. Kaptam tőle egy kötött zoknit, csak úgy odadobta, hogy próbáljam fel.:) Elina szülei nem nagyon tudnak angolul, én meg hasonló szinten vagyok a finnel, ezért roppant érdekes kommunikáció alakult ki köztünk. Szerintem új nyelvet teremtettünk. Kaptunk finom szarvashusit krumplival. Azt hiszem, a lihokeitto (lazacleves) mellett az egyik kedvenc finn ételem. Este szaunázás, életemben először finn módon: teljesen meztelenül. De szerencsére nem az egész családdal, az kicsit jobban zavarba hozott volna.:) Másnap reggel Elina azzal ébresztett, hogy éjszaka esett a hó. És tényleg!:) Megcsodáltuk a kutyussal, Ekkuval az ablakból, aztán tettünk egy nagy sétát.

Pello közvetlenül a svéd határon van: a háztól egy percre folydogáló Torniojoki másik partja már a svéd Pello.

Át is néztünk kicsit kocsival. Mindkét Pello olyan, mint egy szellemváros: szinte minden bolt bezárt, embert alig látni...több rénszarvassal találkoztunk, mint emberrel.:)

Szóval abszolút szuper hétvége volt, sok mindent láttam, sokat nevettem és beszélgettem. Mivel rengeteg finnt hallottam, egyre jobban kezdtem érteni, miről folyik a társalgás. Ha ismerős szavakat használnak, felismerem, akármilyen gyorsan is beszélnek. Szerintem már ez is valami. Bár finnül nem tanultam meg ez alatt a 2 és fél hónap alatt, az alapjait elsajátítottam. A finnekről pedig rengeteget tanultam: mit gondolnak, mit szeretnek, mik a szokásaik stb.