Minden rendben vagy hozzászokási fázis

Nem vagyok túl aktív blogírásban, de ez annak a jele, hogy túl sok minden történik velem, túl sok a dolgom, programom. Azért most megpróbálok megint mesélni kicsit.
Emlékeztek még a fázisokra? A nászút fázis után elég hamar eljött nálam a tárgyalási vagy ellenséges fázis a kínai kultúrával szemben. Aztán elmúlt. Igazából miért ne érthetném meg, hogy valaki nem szeretné, hogy használd a tányérját? Nem nagy cucc, kibírom nélküle (lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert azóta több tányérunk van.:D). És ha kínaiul akarnak beszélni, hát tegyék meg, becsukom az ajtómat.:) Finnországgal szembeni minimális ellenérzéseim is elmúltak. Ez gyakorlatilag akkor tört felszínre, amikor az első hetekben próbáltam buszbérletet venni, és azt csakis a belvárosban lehet. Utána feltölteni már fel tudod az R-kioskikban, azokkal tele van a város; de megvenni a kártyát csakis a belvárosban található Stockmannban tudod. Na, én ebben nem voltam biztos, és a finnek sem, akik próbáltak segíteni. Küldözgettek ide-oda...lejártam a lábam, mire kiderült, hogy tényleg csak a belvárosban lehet ilyen hatalmas dologra szert tenni. Többé már nem okoz nehézséget a bevásárlás sem; tudom a legfőbb élelmiszerek nevét, sőt már azt is kitapasztaltam, mit hol érdemes megvenni.
Az időjárással kimondottan szerencsém van, szerintem kb. olyan idő van, mint Magyarországon. A kummi apukám szerint utoljára 30 éve volt ilyen meleg Finnországban. És az is rekord, hogy semmi havazás. Na de nekem szerencsém volt, mert a hétvégén a tandem partnerem családjánál vendégeskedve láttam egy kis havat. Az volt az első hó Pelloban, természetesen csakis azért esett, mert annyira akartam.:)
Pénteken indultunk, Elina vitt kocsival. Csatlakozott hozzánk az egyik finn barátnője is. Hogy az a lány is mennyit tud beszélni! Tényleg igaz, hogy az ő barátai és családja nem tipikus finn.:) Rovaniemiben aludtunk Elina lakásán, néztünk finn "Barátok köztöt", fordítgattuk az újságcikkek címeit, és rengeteget ettünk. Vettünk egy karácsonyi különleges csokit, aminek mézeskalácsíze volt...mm:) Másnap indultunk Joulupukkihoz, a finn Mikuláshoz. Esküszöm, én olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek! És jobban elhittem, hogy az igazi Mikulással találkozom, mint 5 éves koromban, amikor a faluban lévő mikulásos rendezvényen felkiáltottam, hogy "A Mikulásnak pont olyan hangja van, mint a Pityu bácsinak!". Mielőtt Joulupukkihoz érsz, végig kell menni egy effektekkel teli folyosón, aztán megpillantod a "világ órájának" fogaskerekeit, és egy kis várakozás után már be is léphetsz Joulupukki szobájába. Elmondtam neki a nagy finn tudásommal, hogy "Minä olen Réka, olen unkarilainen", aztán angolra váltottunk. Kérdezte, mit csinálok, hol és mit tanulok, Mo.-on belül honnan jöttem. Hát Veszprémből...rögtön rávágta, hogy tudja, hol van, az Rovaniemi testvérvárosa. És még egy "köszönöm, köszi"-t is kaptam tőle a látogatásomért cserébe. A közös képet nem vettem meg, majd legközelebb.:) Ezután benéztünk a Mikulás főpostahivatalába is, na meg az elmaradhatatlan souvenirshopokba.

Közben hívta Elinát az egyik barátnője, hogy ugorjunk be hozzájuk. Amikor visszahívta, hogy megyünk, kiderült, hogy kávé az nincs!:D Pedig ez a finneknek a levegővel egyenértékű; nem ritka a napi 5 kávé (persze, nem olyan erősségű, mint a mienk). Úgyhogy vittünk kávét meg édességet, és letelepedtünk náluk, mert ők 5 perccel az érkezésünk után elhúztak, hogy gyorsan megvegyenek valami bútort a konyhába.:) Mi addig kutyáztunk, aztán amikor negyed óra múlva visszatértek, babázhattam. Én ilyen nyugodt 5 hónapos kislányt még nem láttam! Luminak hívják, ami finnül havat jelent. Ja, és az anyukája pedig Suvi, ami egy régies, ma már költőinek számító kifejezés a nyárra. Kár, hogy az apuka, Matti neve nem jelent semmi őszit vagy télit.:P Mielőtt továbbmentünk volna Pelloba, még megálltunk az Alvar Aalto bácsi által tervezett gyönyörű könyvtárnál. Egész pontosan 7 darab magyar könyvet is találtam.:)

Majd' elfelejtettem, hogy még megálltunk a városközpontban is megnézni a Lordi teret. Először azt hittem, hogy csak a helyiek kezdték el így nevezni, de nem; hivatalosan átnevezték a teret a Rovaniemiből származó "nemzeti hős" Lordi tiszteletére.:)

Este értünk Pelloba. Útközben még megálltunk Elina mamájánál Lampsijärviben. Ő sem tipikus finn, sztorizgatott, be nem állt a szája; és Elina szerint most még keveset beszélt. Kaptam tőle egy kötött zoknit, csak úgy odadobta, hogy próbáljam fel.:) Elina szülei nem nagyon tudnak angolul, én meg hasonló szinten vagyok a finnel, ezért roppant érdekes kommunikáció alakult ki köztünk. Szerintem új nyelvet teremtettünk. Kaptunk finom szarvashusit krumplival. Azt hiszem, a lihokeitto (lazacleves) mellett az egyik kedvenc finn ételem. Este szaunázás, életemben először finn módon: teljesen meztelenül. De szerencsére nem az egész családdal, az kicsit jobban zavarba hozott volna.:) Másnap reggel Elina azzal ébresztett, hogy éjszaka esett a hó. És tényleg!:) Megcsodáltuk a kutyussal, Ekkuval az ablakból, aztán tettünk egy nagy sétát.

Pello közvetlenül a svéd határon van: a háztól egy percre folydogáló Torniojoki másik partja már a svéd Pello.

Át is néztünk kicsit kocsival. Mindkét Pello olyan, mint egy szellemváros: szinte minden bolt bezárt, embert alig látni...több rénszarvassal találkoztunk, mint emberrel.:)

Szóval abszolút szuper hétvége volt, sok mindent láttam, sokat nevettem és beszélgettem. Mivel rengeteg finnt hallottam, egyre jobban kezdtem érteni, miről folyik a társalgás. Ha ismerős szavakat használnak, felismerem, akármilyen gyorsan is beszélnek. Szerintem már ez is valami. Bár finnül nem tanultam meg ez alatt a 2 és fél hónap alatt, az alapjait elsajátítottam. A finnekről pedig rengeteget tanultam: mit gondolnak, mit szeretnek, mik a szokásaik stb.

Képes

Egy ideje már nem jelentkeztem, úgyhogy most pótolom. Főleg képes bejegyzés lesz.
Múlt héten pénteken a kummi familym elvitt a tengerhez a nyári lakhoz, tábortűz, szalonnasütés, pullakészítés.:)

Vasárnap Elinával főzőcskéztünk, krumplis tésztát csináltam neki. Az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb kaja, mégis kimaradt eddig valahogy a főzése. Úgy látszik, Finnországig kellett jönnöm, hogy nekiálljak krumplis tésztát készíteni életemben először.:)
A héten az építészetes kurzus keretén belül kirándulások voltak. Kedden templomjárás. Még sosem voltam modern templomban, igazából se külsőre, se belsőre nem emlékeztetett templomra a hely, inkább valami sportcsarnokra. Ezek a lámpák meg abszolút repülő csészealjak:

 Tudni kell, hogy a finn nem az a templombajárós nemzet. A tanárunk mondta is, hogy max. évente egyszer mennek misére...mire a másik csoport kísérője vigyorogva hozzátette, hogy tízévente egyszer. Tehát egy vasárnapi misén ne várj tömeget. Mivel ilyen kevesen járnak, a mise után lehetőség van egy kis beszélgetésre meg evés-ivásra. Elhúztak egy falat hátul, íme a konyha-étterem:

A gyerekek szórakoztatására is gondolnak a kirakott plüssállatokkal.
A finnek nagy része az evangélikus egyházhoz tartozik. Bár sosem voltak igazán hívők, a keresztelés-esküvő-temetés hármasát meghagyták az egyháznak. Tavaly (2010) viszont történt valami, ami azóta kb. 30 ezer finnt késztetett arra, hogy megszüntesse a tagságát az egyházzal. Először Elinától hallottam erről. Egy péntek esti tv-show-ban a finn egyház és a homoszexualitás viszonyát tárgyalták, és az egyik egyházi vezető nyíltan melegellenes kijelentéseket tett (a melegeknek nem szabadna az egyház berkein belül dolgozni, a meleg párokat nem kellene egyenlőnek tekinteni a heterokkal stb.). Hatalmas felháborodást keltett az országban, még egy honlapot is létrehoztak a tagság megszüntetésére: http://eroakirkosta.fi/ - szó szerint "elhagyni az egyházat". 
A kis kitérő után még Raahe-ről szeretnék kicsit mesélni, ahol csütörtökön és vasárnap jártam. Oulutól kb. 100 km-re lévő város régi városrésszel, faházakkal. Érdekes volt a régi patika, sosem voltam még ilyen helyen. Mindent helyben állítottak elő a hátsó helyiségekben.

Spanyol légy, rendkívül veszélyes méreganyagot tartalmaz; már 30-50 milligrammja igen fájdalmas halált okoz. Furcsa módon mégis ősidők óta afrodiziákumként használják, kétes eredményekkel.

A múzeum pedig a legbizarrabb dolgokkal volt teli, amit csak életemben láttam. Rögtön a bejáratnál lógott egy teknős a mennyezetről. A matrózok szokása volt, hogy élve vagy halva hoztak haza teknősöket, mert nagy pénz volt benne (egzotikus állat). Az elpusztult állatokat pedig kikészítve felakasztották a bejáratnál, mert úgy tartották, szerencsét hoz (nesze neked, feng shui!:P). Szerintem nem szép látvány.

A következő szobában egyértelműen lefegyverzett mindenkit a világ legrégibb búvárcucca, vagy ahogy becézik, az "Old Gentleman" ('öregúr'). Beszélhetett az idegenvezető a többi tárgyról, mindenki csak ezt nem nézte megbabonázva.:D Ja, aztán a néni mutatott nekünk egy kb. 15 éves videót a búvárruha teszteléséről. Egy tapasztalt búvárra adták rá ketten, és működött!

Már bánom, hogy nem vettem ilyen kulcstartót :D

A másik furcsaság egy templomnak berendezett szoba volt. Ez még oké, de a figurák egytől egyig retardáltnak néztek ki. Csak hogy ne érezzétek túlzásnak a kijelentést, itt van néhány kép:

 

És akkor egy furcsa, de szép dolog: ékszerek hajból. Barátnők készítették egymásnak ajándékba a saját loboncukat használva.

Hogy ne csak ismeretterjesszek, egy-két dolog, ami velem volt mostanában:
Pénteken megvolt ittlétem legnagyobb partyzása az erdő közepén. Egy ausztrál srác szervezte egy finn lánnyal a saját búcsúbuliját (hazamegy Ausztráliába a héten). Kibérelték ezt a helyet (több szoba, szauna, étkező, amit tánctérré lehet alakítani, kint sütögetős hely, tehát bejövős). Eleinte 10 euróért árulták a jegyeket, de pár nappal a buli előtt találtak szponzort, így lement az ár 2 euróra. Naná, hogy ennyiért már mentem! Taxival jutottunk oda. Meglepő módon ezek a kisbusszerű, min. 7-8 személyes taxik olcsóbbak, mint a buszozás. Vittem magammal törölközőt, de aztán inkább kihagytam a szaunázást, amikor megláttam kirohanni 3 tökmeztelen finn srácot a szaunából. Bevágódtak táncolni a tömegbe.:D Őrültek!:)
Tegnap meg a kummi családommal visszatértem Raahéba meglátogatni Mikko szüleit. Ott volt a bátyja és annak 3 gyerkőce is, jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem sokat értettem a finn beszélgetésekből. De néha már elkapok pár szót, és össze tudom rakni a sztori értelmét. Ja meg persze a gyerekekkel el lehet lenni akármilyen nyelven.:) 

 A nagymama nagyon édes volt, kaptam ajándékot. Ugyanis szeret kötni, és direkt nekem készített egy jó meleg kesztyűt (még arra is figyelt, hogy a magyar nemzeti színek legyenek rajta). Nem semmi!

messzetévedt gondolat

Létezik itt olyan, hogy tandem program; a diákok taníthatják egymást a saját nyelvükre. Szervezetten, tutorral, kreditért. Nekem megtetszett az ötlet, hiszen egy plusz lehetőség, hogy finnt tanuljak. Viszont a magyart nem láttam kiírva a nyelvek között. Nem baj, azért írtam egy e-mailt a finntanárnőmnek, hátha tud segíteni. Azt válaszolta, hogy szívesen segítene, de nem ő a felelős ezért a programért. Másnap viszont kaptam egy e-mailt egy finn lánytól, Elinától: "Szia! Elina vagyok és finnült tanulok itt Oulu egyetemen. Finn vagyok és egy kicsit magyarul beszélek. I got your message from Niina Kunnas. If you would like to have a tandem partner, I would be interested. I'm in elementary level in Hungarian, I had a beginners course last autumn and this summer I was in Debrecen summer university for a month. I would like to learn more Hungarian! :) If you want to meet, let me know! :)" Az angolul nem tudók kedvéért: a tanárnőm továbbküldte Elinának az e-mailemet, aki boldog volt, mert szeretné fejleszteni a magyartudását. Tegnap találkoztunk először, nagyon aranyos, és tényleg tud már valamennyit magyarul, tehát nem kell az alapoktól kezdenem a tanítást. Azért persze főleg angolul beszélgettünk...elnevetgéltünk, meséltünk egymásnak mindenfélét. Egyszer csak tudatosult bennem, hogy jé, én ezt most angolul teszem, és még csak nehezemre sem esik, csak néha kell keresnem a szavakat. Szuper érzés.

Ezt látom esténként a szobámból ^^

A finnek nagyon kedvesek, egyáltalán nem tűnnek depressziósnak. Lehet, hogy ha majd sötét és hideg lesz egész nap, akkor ez változik, de egyelőre nem ezt látom. Főleg első héten, amikor olyan gyönyörű idő volt, nem volt olyan embert, aki ne mosolygott volna rám, amikor kérdeztem valamit (tévelygéseim közepette). És nagyon sokat sportolnak, futnak, bicikliznek. A másik, hogy szinte mindenki nagyon jól beszél angolul, nemcsak az én korosztályom. Ha meg nem, akkor is annyira segítőkészek, hogy akár kézzel-lábbal is elmutogatják a választ a kérdésedre. A külsejükről már írtam, tényleg nagyon sok a világító szőke. A fiúk nagy része metálos, a lányok is inkább a rock irányába orientálódnak. Nem láttam egy csillámcsajt sem, mióta kint vagyok!:) Itt a lányok nagy része elképesztően színes; a hajuk, a ruháik, a kiegészítőik. Magyarul, itt nem vagyok elég alter a lila-sárga-kék harisnyáimmal és egyéb színű sáljaimmal.:D
Az egyik kedvenc vásárlós helyem itt Ouluban az Alppilában lévő second hand store lett. Zsibvásár. Nem sima turi, nem is használt cikkes, nem is antikvárium, hanem így egyben minden. Magyarországon még nem jártam ilyen helyen.

Van olyan órám, hogy Music in Scandinavia. A main énekeltünk közösen joikut, a számik ősi énekét, meglepően jól hangzott, nem is gondoltam volna, hogy a csoportnak ilyen jó az énekhangja. Utána meg átmentünk egy nagyobb terembe, mindenki kapott egy-egy kantelét, és elkezdtük a tanulást. Sose játszottam semmilyen húros hangszeren, úgyhogy kicsit furcsa volt, de tetszett. Remélem, jövő órán folytatjuk! A kantele egyébként cimbalomszerű finn népi hangszer, a Kalevala szerint a legelsőt maga Vejnemöjnen készítette.:) Eleinte 5 vagy 6 húrral készítették (mi is főleg 5 húrosakat kaptunk), de manapság már léteznek 40 húrosak is.
Ma pedig csomagot kaptam otthonról, köszönöm szépen!^^ Kicsit azért honvágyam lett bontogatás közben meg után...