számi zene

A norvég Torgny Kautokeino-ban forgatott klipje (ide megyek hétfőn). Nekem nagyon tetszik, illenek a képek a zenéhez, és átjön a fíling. Lehet, hogy a körülmények másak, de az emberek alapvetően mindenhol ugyanolyanok. Szóval a számi fiatalok is szeretnek partyzni, és mindent, ami ezzel jár.

A számik ősi éneke a jojka/joiku. Eredetileg a joika egy bizonyos számi énekstílust jelölt, de manapság a fogalom minden számi énekstílust jelöl. Az egyik híres számi énekesnő Sofia Jannok, az ő egyik zenéjét választottam ki. Rám kifejezetten pozitívan hat, mintha energiát áramoltatna...jó lehet élőben hallani!:)

Zene

A héten ért véget a kedvenc zenés kurzusom. Igen, itt kicsit más a rendszer, néhány tárggyal már végeztem is. A menetrend: intenzív kurzus pár hétig/hónapig, esszéírás vagy vizsga, és várakozás a jegyre. Nekem ez őszintén szólva sokkal jobban tetszik, mint a magyar rendszer. Sok tárggyal van az otthon, hogy tanulod egy féléven át, aztán az elejére már nem is emlékszel, mire vizsgázni kellene. Itt meg sokkal több órád van egy tárgyból hetente, egyszerre nem tanulsz annyifélét, szerintem így hatékonyabb.
Imádom, hogy itt olyan dolgokkal is foglalkozom, amelyekhez alapból semmi közöm. Például ez a földrajzos-környezetes kurzus, vagy a zenés. Jó néha kicsit elszakadni, és valami egészen mással foglalkozni, mint általában. Ezt főleg akkor éreztem, amikor beültünk zenét hallgatni vagy énekelni. Feltöltött energiával. Az is tetszett, hogy egy csomó olyan zenét hallgattunk, amit már ismertem, de meg nem mondtam volna, hogy mi a címe, szerzője (ez főleg a klasszikusokra igaz). Mivel a kurzus neve Music in Scandinavia volt, nem csak finn zenéket hallgattunk (tulajdonképpen Finnország nem is tartozik Skandináviához), hanem svédet, norvégot, dánt. Linkelgetek kicsit,csak hogy ismeretterjesszek.:)
Először is, finn népzene mostani előadásban (Värttinä):

 Aztán...Sibelius Finlandia című szerzeménye, amelynek legalább az eleje ismerős lehet:

Érdekesség, hogy egy Biafra nevű, 1967-70-ig létező, de facto afrikai állam ezt a dallamot választotta himnuszául. Írtak hozzá egy szöveget, és az egésznek "A felkelő nap országa" címet adták, csak hogy még egy kicsit fokozzák a képzavart.:D
Norvég zeneszerző, Edvard Grieg - részletek a Peer Gyntből:

Ugorjunk egy nagyot, és nézzük meg, mi a helyzet a finn könnyűzenével! A 70-es évek elején alakult Hurriganes állítólag elképesztően népszerű volt nemcsak Finnországban, hanem Svédországban is:

A 80-as évek legnépszerűbb finn bandája, a Hanoi Rocks:

A 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál nagy meglepetése: a Lordi megnyerte a versenyt a Hard Rock Hallelujah-val. Ez volt a finnek első győzelme; elmondásuk szerint senki sem számított rá, hogy pont ezzel a számmal fognak nyerni. A finneknek még mindig van egy olyan kényszerképzete, hogy a világ úgy tekint rájuk mint vademberekre. Ezért is érezte a nagy többség úgy, hogy égő ezzel a számmal képviseltetni Finnországot, hiszen a szörnyeknek öltözött Lordi csak erősíti ezt a képet. Tehát kicsit felemás volt az egész, örültek is meg nem is a győzelemnek.

A metálbandákat sorolhatnám hajnalig, ezzel meg sem próbálkozom, és szerintem elég ismertek is. Viszont amin én meglepődtem, az ez:

Nem gondoltam volna, hogy ezek a zenék is Finnországból valók...és a csoportból mindenki így volt vele. Élnek bennünk a sztereotípiák, hogy ha finn zene, akkor az csakis rock, metál lehet. De itt van két merőben más stílusú zene (hiphop és trance), és szintén finn.
Még sok mindent lehetne mutatni, de már így is kissé hosszúra nyúlt a bejegyzés. Legyen az utolsó egy finn, ráadásul pont oului furcsaság-különlegesség, a Mieskuoro Huutajat, egy nemzetközileg híres, férfiakból álló "kiabálókórus". A róluk készült dokumentumfilm trailerje:

messzetévedt gondolat

Létezik itt olyan, hogy tandem program; a diákok taníthatják egymást a saját nyelvükre. Szervezetten, tutorral, kreditért. Nekem megtetszett az ötlet, hiszen egy plusz lehetőség, hogy finnt tanuljak. Viszont a magyart nem láttam kiírva a nyelvek között. Nem baj, azért írtam egy e-mailt a finntanárnőmnek, hátha tud segíteni. Azt válaszolta, hogy szívesen segítene, de nem ő a felelős ezért a programért. Másnap viszont kaptam egy e-mailt egy finn lánytól, Elinától: "Szia! Elina vagyok és finnült tanulok itt Oulu egyetemen. Finn vagyok és egy kicsit magyarul beszélek. I got your message from Niina Kunnas. If you would like to have a tandem partner, I would be interested. I'm in elementary level in Hungarian, I had a beginners course last autumn and this summer I was in Debrecen summer university for a month. I would like to learn more Hungarian! :) If you want to meet, let me know! :)" Az angolul nem tudók kedvéért: a tanárnőm továbbküldte Elinának az e-mailemet, aki boldog volt, mert szeretné fejleszteni a magyartudását. Tegnap találkoztunk először, nagyon aranyos, és tényleg tud már valamennyit magyarul, tehát nem kell az alapoktól kezdenem a tanítást. Azért persze főleg angolul beszélgettünk...elnevetgéltünk, meséltünk egymásnak mindenfélét. Egyszer csak tudatosult bennem, hogy jé, én ezt most angolul teszem, és még csak nehezemre sem esik, csak néha kell keresnem a szavakat. Szuper érzés.

Ezt látom esténként a szobámból ^^

A finnek nagyon kedvesek, egyáltalán nem tűnnek depressziósnak. Lehet, hogy ha majd sötét és hideg lesz egész nap, akkor ez változik, de egyelőre nem ezt látom. Főleg első héten, amikor olyan gyönyörű idő volt, nem volt olyan embert, aki ne mosolygott volna rám, amikor kérdeztem valamit (tévelygéseim közepette). És nagyon sokat sportolnak, futnak, bicikliznek. A másik, hogy szinte mindenki nagyon jól beszél angolul, nemcsak az én korosztályom. Ha meg nem, akkor is annyira segítőkészek, hogy akár kézzel-lábbal is elmutogatják a választ a kérdésedre. A külsejükről már írtam, tényleg nagyon sok a világító szőke. A fiúk nagy része metálos, a lányok is inkább a rock irányába orientálódnak. Nem láttam egy csillámcsajt sem, mióta kint vagyok!:) Itt a lányok nagy része elképesztően színes; a hajuk, a ruháik, a kiegészítőik. Magyarul, itt nem vagyok elég alter a lila-sárga-kék harisnyáimmal és egyéb színű sáljaimmal.:D
Az egyik kedvenc vásárlós helyem itt Ouluban az Alppilában lévő second hand store lett. Zsibvásár. Nem sima turi, nem is használt cikkes, nem is antikvárium, hanem így egyben minden. Magyarországon még nem jártam ilyen helyen.

Van olyan órám, hogy Music in Scandinavia. A main énekeltünk közösen joikut, a számik ősi énekét, meglepően jól hangzott, nem is gondoltam volna, hogy a csoportnak ilyen jó az énekhangja. Utána meg átmentünk egy nagyobb terembe, mindenki kapott egy-egy kantelét, és elkezdtük a tanulást. Sose játszottam semmilyen húros hangszeren, úgyhogy kicsit furcsa volt, de tetszett. Remélem, jövő órán folytatjuk! A kantele egyébként cimbalomszerű finn népi hangszer, a Kalevala szerint a legelsőt maga Vejnemöjnen készítette.:) Eleinte 5 vagy 6 húrral készítették (mi is főleg 5 húrosakat kaptunk), de manapság már léteznek 40 húrosak is.
Ma pedig csomagot kaptam otthonról, köszönöm szépen!^^ Kicsit azért honvágyam lett bontogatás közben meg után...