Képes

Egy ideje már nem jelentkeztem, úgyhogy most pótolom. Főleg képes bejegyzés lesz.
Múlt héten pénteken a kummi familym elvitt a tengerhez a nyári lakhoz, tábortűz, szalonnasütés, pullakészítés.:)

Vasárnap Elinával főzőcskéztünk, krumplis tésztát csináltam neki. Az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb kaja, mégis kimaradt eddig valahogy a főzése. Úgy látszik, Finnországig kellett jönnöm, hogy nekiálljak krumplis tésztát készíteni életemben először.:)
A héten az építészetes kurzus keretén belül kirándulások voltak. Kedden templomjárás. Még sosem voltam modern templomban, igazából se külsőre, se belsőre nem emlékeztetett templomra a hely, inkább valami sportcsarnokra. Ezek a lámpák meg abszolút repülő csészealjak:

 Tudni kell, hogy a finn nem az a templombajárós nemzet. A tanárunk mondta is, hogy max. évente egyszer mennek misére...mire a másik csoport kísérője vigyorogva hozzátette, hogy tízévente egyszer. Tehát egy vasárnapi misén ne várj tömeget. Mivel ilyen kevesen járnak, a mise után lehetőség van egy kis beszélgetésre meg evés-ivásra. Elhúztak egy falat hátul, íme a konyha-étterem:

A gyerekek szórakoztatására is gondolnak a kirakott plüssállatokkal.
A finnek nagy része az evangélikus egyházhoz tartozik. Bár sosem voltak igazán hívők, a keresztelés-esküvő-temetés hármasát meghagyták az egyháznak. Tavaly (2010) viszont történt valami, ami azóta kb. 30 ezer finnt késztetett arra, hogy megszüntesse a tagságát az egyházzal. Először Elinától hallottam erről. Egy péntek esti tv-show-ban a finn egyház és a homoszexualitás viszonyát tárgyalták, és az egyik egyházi vezető nyíltan melegellenes kijelentéseket tett (a melegeknek nem szabadna az egyház berkein belül dolgozni, a meleg párokat nem kellene egyenlőnek tekinteni a heterokkal stb.). Hatalmas felháborodást keltett az országban, még egy honlapot is létrehoztak a tagság megszüntetésére: http://eroakirkosta.fi/ - szó szerint "elhagyni az egyházat". 
A kis kitérő után még Raahe-ről szeretnék kicsit mesélni, ahol csütörtökön és vasárnap jártam. Oulutól kb. 100 km-re lévő város régi városrésszel, faházakkal. Érdekes volt a régi patika, sosem voltam még ilyen helyen. Mindent helyben állítottak elő a hátsó helyiségekben.

Spanyol légy, rendkívül veszélyes méreganyagot tartalmaz; már 30-50 milligrammja igen fájdalmas halált okoz. Furcsa módon mégis ősidők óta afrodiziákumként használják, kétes eredményekkel.

A múzeum pedig a legbizarrabb dolgokkal volt teli, amit csak életemben láttam. Rögtön a bejáratnál lógott egy teknős a mennyezetről. A matrózok szokása volt, hogy élve vagy halva hoztak haza teknősöket, mert nagy pénz volt benne (egzotikus állat). Az elpusztult állatokat pedig kikészítve felakasztották a bejáratnál, mert úgy tartották, szerencsét hoz (nesze neked, feng shui!:P). Szerintem nem szép látvány.

A következő szobában egyértelműen lefegyverzett mindenkit a világ legrégibb búvárcucca, vagy ahogy becézik, az "Old Gentleman" ('öregúr'). Beszélhetett az idegenvezető a többi tárgyról, mindenki csak ezt nem nézte megbabonázva.:D Ja, aztán a néni mutatott nekünk egy kb. 15 éves videót a búvárruha teszteléséről. Egy tapasztalt búvárra adták rá ketten, és működött!

Már bánom, hogy nem vettem ilyen kulcstartót :D

A másik furcsaság egy templomnak berendezett szoba volt. Ez még oké, de a figurák egytől egyig retardáltnak néztek ki. Csak hogy ne érezzétek túlzásnak a kijelentést, itt van néhány kép:

 

És akkor egy furcsa, de szép dolog: ékszerek hajból. Barátnők készítették egymásnak ajándékba a saját loboncukat használva.

Hogy ne csak ismeretterjesszek, egy-két dolog, ami velem volt mostanában:
Pénteken megvolt ittlétem legnagyobb partyzása az erdő közepén. Egy ausztrál srác szervezte egy finn lánnyal a saját búcsúbuliját (hazamegy Ausztráliába a héten). Kibérelték ezt a helyet (több szoba, szauna, étkező, amit tánctérré lehet alakítani, kint sütögetős hely, tehát bejövős). Eleinte 10 euróért árulták a jegyeket, de pár nappal a buli előtt találtak szponzort, így lement az ár 2 euróra. Naná, hogy ennyiért már mentem! Taxival jutottunk oda. Meglepő módon ezek a kisbusszerű, min. 7-8 személyes taxik olcsóbbak, mint a buszozás. Vittem magammal törölközőt, de aztán inkább kihagytam a szaunázást, amikor megláttam kirohanni 3 tökmeztelen finn srácot a szaunából. Bevágódtak táncolni a tömegbe.:D Őrültek!:)
Tegnap meg a kummi családommal visszatértem Raahéba meglátogatni Mikko szüleit. Ott volt a bátyja és annak 3 gyerkőce is, jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem sokat értettem a finn beszélgetésekből. De néha már elkapok pár szót, és össze tudom rakni a sztori értelmét. Ja meg persze a gyerekekkel el lehet lenni akármilyen nyelven.:) 

 A nagymama nagyon édes volt, kaptam ajándékot. Ugyanis szeret kötni, és direkt nekem készített egy jó meleg kesztyűt (még arra is figyelt, hogy a magyar nemzeti színek legyenek rajta). Nem semmi!

Multikulti

Csütörtökön főzőverseny volt, ki is találtuk az itteni magyarokkal, hogy benevezünk egy jó kis hortobágyi húsos palacsintával. Sajnos késve értünk oda (rossz terem volt kiírva és alapból később indultunk), így a kóstolgatós részről lemaradtunk. Azért amit találtunk, azt megettük.:D Egyébként a palacsintánknak nagy sikere volt, alig tudtam lefényképezni két darabot, úgy elkapkodták egy percen belül.

Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Sanyiékhoz, ezúttal Davor vállalta a szállításomat. Azért nem irigyeltem a fiúkat, még ha fogytam is 1-2 kilót kint, továbbra sem vagyok pehelysúlyú.:D Én viszont élveztem az utat, megvolt a fílingje esőben nézelődni a bicikli hátsó üléséről. Sanyiéknál aztán kiegészült a csapat egy kenyaival, egy orosszal, egy spanyollal, egy franciával és egy csehvel. Aleksey kisebb fajta előadást ("Survival Russian Course") tartott nekünk a vodkákról: hogyan kell inni, mi az oroszok titka stb. Rákérdeztem, hogy igaz-e a kissé gonoszkodó mondás, miszerint az oroszok azért isznak annyi vodkát, mert olcsóbb, mint a kenyér. Azt válaszolta, hogy nem, bár tulajdonképpen létezik olyan vodka náluk, ami olcsóbb a kenyérnél, de olyat normális emberek nem isznak. Aztán előkerült még ital, meg is kóstoltam. Igazi cseh sligovica. Ízlett. Éjfél körül indultunk a belvárosba, ugyanis az egyik helyen, a Tivoliban "Oktoberfest" volt, ami annyit jelent, hogy 2 euró a sör (5 vagy 6 helyett). Szóval most már voltam finn discoban is. Meglepően élveztem, pedig nem ez a stílusom. Zárás után mindenki kint várt a taxira, mivel buszok már nem járnak fél 4-kor. A cseh srác felajánlotta, hogy hazafuvaroz biciklivel. Le a kalappal előtte, 6 km-en át cipelni engem az esőben...:) Szóval jó kis este volt. Ma viszont itthon maradtam antiszockodni (vagy inkább a netes világomat élni). Holnap találkozom a kummi familymmel megint. Már várom!

Egyre többet tudok Finnországról. Azért erről a listáról ("Túl sok ideje vagy Finnországban, ha...") még csak kevés dolog igaz rám. A zenés órán táncoltunk letkajenkkát, énekelni és hangszeren játszani is szoktunk. Finn törit is fogok tanulni, pénteken indult a kurzus. Az első órán persze még csak általánosságban beszéltünk a finnekről és Finnországról. Nagyon tetszik, hogy ilyen humorral és öniróniával tudják előadni a dolgokat. A tanárnő mutatott pár idézetet. Az első a római történetíró, Tacitus tollából származik, aki így emlegeti a fenni népet: "Megdöbbentő civilizálatlanságban és förtelmes nyomorban élnek: nincsenek fegyvereik, lovaik, kényelmes lakhelyük, vadon termő növényekkel táplálkoznak, ruhát nem hordanak és a földön alszanak." Szerintem manapság nem sokan asszociálnának a finnekre egy ilyen leírás alapján.:) Aztán persze voltak büszkélkedő szalagcímek is, mint például "A finn oktatás a legjobb" vagy "A finn emberek a legboldogabbak". Utóbbinál persze röhögött a csoport, hogy akkor mi a helyzet a magas öngyilkossági rátával. A tanárnő elismerte, hogy előkelő helyen vannak, de azért hozzátette, hogy a magyarok azért megelőzték őket - és vigyorogva rám nézett.
És hát jöttek a sokak számára meglepő adatok: 500 000 nyári lak van az országban, ami annyit jelent, hogy kb. minden 10. finnre jut egy. Egy ilyet azért még megnéznék. Kis házacska egy tó mellett, se víz, se áram, se szomszédok...egy hétvégét ellennék ott. A Vappura is kíváncsi lennék, na meg a januárban nyitó jégpalotára, és még sorolhatnám. Kár, hogy csak decemberig maradok.

messzetévedt gondolat

Létezik itt olyan, hogy tandem program; a diákok taníthatják egymást a saját nyelvükre. Szervezetten, tutorral, kreditért. Nekem megtetszett az ötlet, hiszen egy plusz lehetőség, hogy finnt tanuljak. Viszont a magyart nem láttam kiírva a nyelvek között. Nem baj, azért írtam egy e-mailt a finntanárnőmnek, hátha tud segíteni. Azt válaszolta, hogy szívesen segítene, de nem ő a felelős ezért a programért. Másnap viszont kaptam egy e-mailt egy finn lánytól, Elinától: "Szia! Elina vagyok és finnült tanulok itt Oulu egyetemen. Finn vagyok és egy kicsit magyarul beszélek. I got your message from Niina Kunnas. If you would like to have a tandem partner, I would be interested. I'm in elementary level in Hungarian, I had a beginners course last autumn and this summer I was in Debrecen summer university for a month. I would like to learn more Hungarian! :) If you want to meet, let me know! :)" Az angolul nem tudók kedvéért: a tanárnőm továbbküldte Elinának az e-mailemet, aki boldog volt, mert szeretné fejleszteni a magyartudását. Tegnap találkoztunk először, nagyon aranyos, és tényleg tud már valamennyit magyarul, tehát nem kell az alapoktól kezdenem a tanítást. Azért persze főleg angolul beszélgettünk...elnevetgéltünk, meséltünk egymásnak mindenfélét. Egyszer csak tudatosult bennem, hogy jé, én ezt most angolul teszem, és még csak nehezemre sem esik, csak néha kell keresnem a szavakat. Szuper érzés.

Ezt látom esténként a szobámból ^^

A finnek nagyon kedvesek, egyáltalán nem tűnnek depressziósnak. Lehet, hogy ha majd sötét és hideg lesz egész nap, akkor ez változik, de egyelőre nem ezt látom. Főleg első héten, amikor olyan gyönyörű idő volt, nem volt olyan embert, aki ne mosolygott volna rám, amikor kérdeztem valamit (tévelygéseim közepette). És nagyon sokat sportolnak, futnak, bicikliznek. A másik, hogy szinte mindenki nagyon jól beszél angolul, nemcsak az én korosztályom. Ha meg nem, akkor is annyira segítőkészek, hogy akár kézzel-lábbal is elmutogatják a választ a kérdésedre. A külsejükről már írtam, tényleg nagyon sok a világító szőke. A fiúk nagy része metálos, a lányok is inkább a rock irányába orientálódnak. Nem láttam egy csillámcsajt sem, mióta kint vagyok!:) Itt a lányok nagy része elképesztően színes; a hajuk, a ruháik, a kiegészítőik. Magyarul, itt nem vagyok elég alter a lila-sárga-kék harisnyáimmal és egyéb színű sáljaimmal.:D
Az egyik kedvenc vásárlós helyem itt Ouluban az Alppilában lévő second hand store lett. Zsibvásár. Nem sima turi, nem is használt cikkes, nem is antikvárium, hanem így egyben minden. Magyarországon még nem jártam ilyen helyen.

Van olyan órám, hogy Music in Scandinavia. A main énekeltünk közösen joikut, a számik ősi énekét, meglepően jól hangzott, nem is gondoltam volna, hogy a csoportnak ilyen jó az énekhangja. Utána meg átmentünk egy nagyobb terembe, mindenki kapott egy-egy kantelét, és elkezdtük a tanulást. Sose játszottam semmilyen húros hangszeren, úgyhogy kicsit furcsa volt, de tetszett. Remélem, jövő órán folytatjuk! A kantele egyébként cimbalomszerű finn népi hangszer, a Kalevala szerint a legelsőt maga Vejnemöjnen készítette.:) Eleinte 5 vagy 6 húrral készítették (mi is főleg 5 húrosakat kaptunk), de manapság már léteznek 40 húrosak is.
Ma pedig csomagot kaptam otthonról, köszönöm szépen!^^ Kicsit azért honvágyam lett bontogatás közben meg után...