Hibátlan finn vizsga :) Nem mintha olyan nehéz lett volna, de azért örülök, hogy így sikerült.^^

Holnap fogom életem első gulyáslevesét megfőzni, a kummi családom rendelt valami magyarosat tőlem. Kicsit aggódom, hogy milyen lesz.

Hétfőn pedig indulok a lappföldi kirándulásra, főleg Norvégiában leszünk. Itt egy kép az útvonalról, csak hogy ti is sokkolódjatok.:D Kb. lemegyünk a térképről.

Képes

Egy ideje már nem jelentkeztem, úgyhogy most pótolom. Főleg képes bejegyzés lesz.
Múlt héten pénteken a kummi familym elvitt a tengerhez a nyári lakhoz, tábortűz, szalonnasütés, pullakészítés.:)

Vasárnap Elinával főzőcskéztünk, krumplis tésztát csináltam neki. Az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb kaja, mégis kimaradt eddig valahogy a főzése. Úgy látszik, Finnországig kellett jönnöm, hogy nekiálljak krumplis tésztát készíteni életemben először.:)
A héten az építészetes kurzus keretén belül kirándulások voltak. Kedden templomjárás. Még sosem voltam modern templomban, igazából se külsőre, se belsőre nem emlékeztetett templomra a hely, inkább valami sportcsarnokra. Ezek a lámpák meg abszolút repülő csészealjak:

 Tudni kell, hogy a finn nem az a templombajárós nemzet. A tanárunk mondta is, hogy max. évente egyszer mennek misére...mire a másik csoport kísérője vigyorogva hozzátette, hogy tízévente egyszer. Tehát egy vasárnapi misén ne várj tömeget. Mivel ilyen kevesen járnak, a mise után lehetőség van egy kis beszélgetésre meg evés-ivásra. Elhúztak egy falat hátul, íme a konyha-étterem:

A gyerekek szórakoztatására is gondolnak a kirakott plüssállatokkal.
A finnek nagy része az evangélikus egyházhoz tartozik. Bár sosem voltak igazán hívők, a keresztelés-esküvő-temetés hármasát meghagyták az egyháznak. Tavaly (2010) viszont történt valami, ami azóta kb. 30 ezer finnt késztetett arra, hogy megszüntesse a tagságát az egyházzal. Először Elinától hallottam erről. Egy péntek esti tv-show-ban a finn egyház és a homoszexualitás viszonyát tárgyalták, és az egyik egyházi vezető nyíltan melegellenes kijelentéseket tett (a melegeknek nem szabadna az egyház berkein belül dolgozni, a meleg párokat nem kellene egyenlőnek tekinteni a heterokkal stb.). Hatalmas felháborodást keltett az országban, még egy honlapot is létrehoztak a tagság megszüntetésére: http://eroakirkosta.fi/ - szó szerint "elhagyni az egyházat". 
A kis kitérő után még Raahe-ről szeretnék kicsit mesélni, ahol csütörtökön és vasárnap jártam. Oulutól kb. 100 km-re lévő város régi városrésszel, faházakkal. Érdekes volt a régi patika, sosem voltam még ilyen helyen. Mindent helyben állítottak elő a hátsó helyiségekben.

Spanyol légy, rendkívül veszélyes méreganyagot tartalmaz; már 30-50 milligrammja igen fájdalmas halált okoz. Furcsa módon mégis ősidők óta afrodiziákumként használják, kétes eredményekkel.

A múzeum pedig a legbizarrabb dolgokkal volt teli, amit csak életemben láttam. Rögtön a bejáratnál lógott egy teknős a mennyezetről. A matrózok szokása volt, hogy élve vagy halva hoztak haza teknősöket, mert nagy pénz volt benne (egzotikus állat). Az elpusztult állatokat pedig kikészítve felakasztották a bejáratnál, mert úgy tartották, szerencsét hoz (nesze neked, feng shui!:P). Szerintem nem szép látvány.

A következő szobában egyértelműen lefegyverzett mindenkit a világ legrégibb búvárcucca, vagy ahogy becézik, az "Old Gentleman" ('öregúr'). Beszélhetett az idegenvezető a többi tárgyról, mindenki csak ezt nem nézte megbabonázva.:D Ja, aztán a néni mutatott nekünk egy kb. 15 éves videót a búvárruha teszteléséről. Egy tapasztalt búvárra adták rá ketten, és működött!

Már bánom, hogy nem vettem ilyen kulcstartót :D

A másik furcsaság egy templomnak berendezett szoba volt. Ez még oké, de a figurák egytől egyig retardáltnak néztek ki. Csak hogy ne érezzétek túlzásnak a kijelentést, itt van néhány kép:

 

És akkor egy furcsa, de szép dolog: ékszerek hajból. Barátnők készítették egymásnak ajándékba a saját loboncukat használva.

Hogy ne csak ismeretterjesszek, egy-két dolog, ami velem volt mostanában:
Pénteken megvolt ittlétem legnagyobb partyzása az erdő közepén. Egy ausztrál srác szervezte egy finn lánnyal a saját búcsúbuliját (hazamegy Ausztráliába a héten). Kibérelték ezt a helyet (több szoba, szauna, étkező, amit tánctérré lehet alakítani, kint sütögetős hely, tehát bejövős). Eleinte 10 euróért árulták a jegyeket, de pár nappal a buli előtt találtak szponzort, így lement az ár 2 euróra. Naná, hogy ennyiért már mentem! Taxival jutottunk oda. Meglepő módon ezek a kisbusszerű, min. 7-8 személyes taxik olcsóbbak, mint a buszozás. Vittem magammal törölközőt, de aztán inkább kihagytam a szaunázást, amikor megláttam kirohanni 3 tökmeztelen finn srácot a szaunából. Bevágódtak táncolni a tömegbe.:D Őrültek!:)
Tegnap meg a kummi családommal visszatértem Raahéba meglátogatni Mikko szüleit. Ott volt a bátyja és annak 3 gyerkőce is, jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem sokat értettem a finn beszélgetésekből. De néha már elkapok pár szót, és össze tudom rakni a sztori értelmét. Ja meg persze a gyerekekkel el lehet lenni akármilyen nyelven.:) 

 A nagymama nagyon édes volt, kaptam ajándékot. Ugyanis szeret kötni, és direkt nekem készített egy jó meleg kesztyűt (még arra is figyelt, hogy a magyar nemzeti színek legyenek rajta). Nem semmi!

Kummi family és kultúrsokk

Szerencsére nem a kettő egyszerre. A kummi családomat imádom!:) A kultúrsokk meg tegnap ért el.

Na de kezdem a jóval! Szóval, múlt pénteken szeptemberzáró házibuliban voltam. Ismerkedtem egy csomó nemzet gyermekével, de kétségkívül az volt a legjobb rész, amikor szóba elegyedtem egy lengyel sráccal, és ahogy megtudta, hogy magyar vagyok, elmormogta az ismert "Lengyel, magyar - két jó barát" közmondás lengyel megfelelőjét. Így szól: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Próbálta nekünk - két magyarnak és egy szlováknak (az már irreálisan szép lett volna, ha egy román is áll a körben)- megtanítani, mi meg cserébe a magyar verziót mondtuk el neki.

Szombaton találkoztam először a kummi családommal. Annyira fiatalok...amikor Paula kiszállt a kocsiból, el se akartam hinni, hogy ő lesz a kummi "anyukám". 30-nál biztos nem több. Ja, és nagyon meglepett, mert miután bemutatkoztam, megölelt! Erre később rá is kérdeztem, hogy végülis akkor náluk mi az elfogadott. Azt válaszolták, hogy legtöbbször a kézfogás, de baráti viszonynál az ölelés. Puszit nem nagyon adnak egymásnak, mint ahogy nálunk szokás (Rita, ezek szerint ez a Te országod :D). Az apuka, Mikko 2002-ben még Szegeden volt cserediák, bejárta fél Európát ez idő alatt, ugyanis nem volt túl húzós órarendje, és kocsi is volt. Mutatott egy fotóalbumot erről az időről. Van két kislányuk is, 2 és 4 évesek. A 4 éves, Kiira már most "befogadott", megmutatta a szobáját, hozta a játékait és a mesekönyveit. Odatette elém, hogy nézegessük, és beszélt hozzám finnül. Közben Paula elmagyarázta neki, hogy én sajnos még nem értem, amit mond, mert csak nemrég kezdtem finnül tanulni. Erre mi volt a reakciója? Tanítani kezdett! Kérdeztem, hogy "Mikä tämä on?", és rámutattam egy rajzra, ő meg mondta a finn nevét. Egy pár perc után a kislány átszaladt a szomszéd szobába, és egy gyerekeknek szóló, szótanulós játékkal tért vissza. Tudjátok, ilyen a színes-zenélős-beszélős cucc, megnyomsz egy betűt, tartozik hozzá egy szó és egy kép. Mennyi esze van a kiscsajnak 4 évesen! Tudta, hogy ezzel könnyen tanulhatok szavakat. Kaptam finom ebédet, sütit, kávét, aztán a gyerekek maguktól (!) elmentek aludni, én meg beszélgettem a szülőkkel. Paula mesélte, hogy ő meg Angliában erasmusozott, és mennyire jólesett neki, hogy a fogadócsaládja annyi helyre vitte. Ezt szeretné most ő is visszaadni valakinek.:) 
Na, és a negatív dolog: kezdek besokallni a lakótársammal kapcsolatban. De hát ezt már megérdemeltem, 7 évig éltem koleszban, egy nyáron át albérletben, és mindig abszolút imádnivaló lakótársaim voltak. Viszont most nem. Eleinte tényleg úgy éreztem, hogy "jéé, ennyire más a kultúrád, milyen érdekes!". Ez mostanra átfordult abba, hogy a "te kultúrád NAGYON más, de őszintén szólva elég volt belőle ennyi, nem akarok vele tovább ismerkedni". Akármennyire is próbálom magamban (is) keresni a hibát, azt hiszem, ő indította el a lavinát. Volt az a kis incidens, amikor megkérdezte, hogy hozhatja-e vásárolni néhány barátját. Rábólintottam. Nem számítottam rá, hogy az angol bemutatkozó mondatot leszámítva csak a saját (számomra most már fokozottan idegesítő) nyelvükön fognak karattyolni. Szerintem ez bunkóság. Érdekes módon senki nem csinálja itt ezt. Na jó, még a spanyolok, őket utálják is ezért páran. Én nem, az ő beszédüket szeretem hallgatni, és valahogy szimpatikus a személyiségük is. Na de visszatérve a lakótársamra. Ő kezdte a szurkálódást. Pl. főztem valamit, ő meg odajön, és kb. fejcsóválva megállapítja, hogy ez nagyon furcsa. Én sose szóltam le az ő kajáit. Tegnap telt be a pohár. Mivel csak egyetlen mélytányérom van, használtam az övét is főzésnél. Erre megjegyzi, hogy az oké, hogy a serpenyőt és egyebeket megosztjuk, de a tányérját nem használjam. Mondtam, hogy oké, de azért érdekelne, miért nem szabad. Az volt a válasz, hogy ő speciális dolgokat eszik belőle. Ez mind rendben lenne, ha egy speciális, otthonról hozott tálról lenne szó, de bakker, egy használtan vett, 1 eurós csodáról beszélünk!
Szóval ezer ilyen apróság van, amit most már egyre nehezebben tolerálok. De próbálkozom. Ennyit megér, hogy itt lehetek. A finneket szeretem, az országukat is. Ja, és 2 angol nyelvű prezentációm is volt a héten, el fáradtam rendesen, de úgy érzem, ezek után nem fogok izgulni, ha magyar nyelvű kiselőadást kell tartanom.:)

Egy hónap után

Szinte hihetetlen, hogy lassan egy hónapja itt vagyok. Kezdenek rutinná válni a dolgok, az egyetemen is egyre ritkábban tévedek el...:)
A legjobban a finn órákat élvezem. Nagyon sok dolog előjött a passzív tudásomból, tanulgatok Elinával is, na meg hát az se hátrány, hogy a finn rokon nyelv. Ez akkor tudatosul benned leginkább, amikor egy amerikaiakkal, franciákkal, spanyolokkal és ázsiaiakkal teli teremben vagy, és együtt tanultok finnül. Szegények nem bírják kimondani az ö és ü hangot (utóbbi a finn y megfelelője). A legtöbben egyszerűen képtelenek képezni. Aztán...nagyon nehezen értették meg, hogy a finnben elöljárószók helyett toldalékok vannak. Pl. angol: in the car, finn: autossa, magyar: autóban. Nincsenek nyelvtani nemek (mint pl. az angol he, she, it). A hangsúly a szó első szótagjára esik. És még sorolhatnám. Ezek mind olyan dolgok, amelyek evidensek és könnyen érthetők egy magyarnak.
Közben meg -akármennyire jó is itt kint- már gondolkodunk a hazaúton az itteni magyarokkal, ugyanis jóval előbb le kell foglalni. Az olcsó wizzair-es Budapest-Turku járatot megszüntették az okosok, az AirBaltic pedig nem indít járatokat november és május között se Helsinkiből, se Ouluból Budapestre. Úgyhogy marad az Oulu-Bécs, onnan meg megoldani valahogy...vagy a talán legolcsóbb, de macerásabb komp Turkuból Stockholmba, majd onnan wizzair Budapestre. A napokban el kéne dönteni és lefoglalni (amint megjön az ösztöndíjam).

Tegnap könyvtáraztam, találtam egy kicsi, aranyos magyar-finn szótárat. Ahogy nézelődtem, egy csomó magyar nyelvű könyvre bukkantam. Iyenkor mindig örül a pici szívem.^^ Na meg akkor is, amikor meglátom leárazva a kedvenc finn csokimat:
1922 óta ugyanaz a recept, de ne is változtassanak, mert nagyon jóóó!
Aztán...van kummi familym! Már felvettük a kapcsolatot, az anyuka, Paula abszolút kedvesnek tűnik. Szombaton találkozom velük először, meghívtak ebédre magukhoz vagy étterembe a belvárosba. Kíváncsi leszek, milyen lesz!