Nähdään, Suomi!

Két napja elhagytam a lila ég és az elfelejtett, itt-ott heverő fél pár kesztyűk országát. Hiányozni fog...
...a környezet tisztasága: annak ellenére sincs szemét az úton, hogy alig találsz kukát.
...a tudat, hogy nem lopnak el tőled semmit. Reggel felakasztod a folyosón lévő fogasra a kabátod, és a nap végén még mindig ott van. A könyvtárban ott hagyod a laptopod és a táskád, amíg elmész scannelni (ingyen).
...a havi 100 oldal nyomtatása a könyvtárban szintén ingyen...
...a 2,5 eurós egyetemi ebédek
...a finn édességek
...a hosszú erdei séták és eltévedések
...a havon-jégen bicikliző finnek

...és persze az ott megismert csodálatos emberek: finnek, amerikaiak, oroszok, franciák, irániak, csehek, szlovákok, lengyelek, spanyolok, németek, osztrákok, belgák, kenyaiak, na meg a szuper oului magyar csapatunk.

Nagyon hamar elment ez az idő, de azt hiszem, amit lehet, belesűrítettem. Az utolsó pár napban megnéztem a finn függetlenségi nap ünnepi műsorát (megtudtam, hogy az elnökasszonyt a finnek Mummimammának becézik), kipróbáltam a paljut, elugrottam még egyszer Helsinkibe és Rovaniemibe, ettem a legészakibb McDonald'sban, couchsurfingeltem, szülinapi partym volt malacos tortával, nevettem, szerettem, búcsúzkodtam.

Nähdään, Suomi! Látjuk még egymást, ígérem.