Multikulti

Csütörtökön főzőverseny volt, ki is találtuk az itteni magyarokkal, hogy benevezünk egy jó kis hortobágyi húsos palacsintával. Sajnos késve értünk oda (rossz terem volt kiírva és alapból később indultunk), így a kóstolgatós részről lemaradtunk. Azért amit találtunk, azt megettük.:D Egyébként a palacsintánknak nagy sikere volt, alig tudtam lefényképezni két darabot, úgy elkapkodták egy percen belül.

Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Sanyiékhoz, ezúttal Davor vállalta a szállításomat. Azért nem irigyeltem a fiúkat, még ha fogytam is 1-2 kilót kint, továbbra sem vagyok pehelysúlyú.:D Én viszont élveztem az utat, megvolt a fílingje esőben nézelődni a bicikli hátsó üléséről. Sanyiéknál aztán kiegészült a csapat egy kenyaival, egy orosszal, egy spanyollal, egy franciával és egy csehvel. Aleksey kisebb fajta előadást ("Survival Russian Course") tartott nekünk a vodkákról: hogyan kell inni, mi az oroszok titka stb. Rákérdeztem, hogy igaz-e a kissé gonoszkodó mondás, miszerint az oroszok azért isznak annyi vodkát, mert olcsóbb, mint a kenyér. Azt válaszolta, hogy nem, bár tulajdonképpen létezik olyan vodka náluk, ami olcsóbb a kenyérnél, de olyat normális emberek nem isznak. Aztán előkerült még ital, meg is kóstoltam. Igazi cseh sligovica. Ízlett. Éjfél körül indultunk a belvárosba, ugyanis az egyik helyen, a Tivoliban "Oktoberfest" volt, ami annyit jelent, hogy 2 euró a sör (5 vagy 6 helyett). Szóval most már voltam finn discoban is. Meglepően élveztem, pedig nem ez a stílusom. Zárás után mindenki kint várt a taxira, mivel buszok már nem járnak fél 4-kor. A cseh srác felajánlotta, hogy hazafuvaroz biciklivel. Le a kalappal előtte, 6 km-en át cipelni engem az esőben...:) Szóval jó kis este volt. Ma viszont itthon maradtam antiszockodni (vagy inkább a netes világomat élni). Holnap találkozom a kummi familymmel megint. Már várom!

Egyre többet tudok Finnországról. Azért erről a listáról ("Túl sok ideje vagy Finnországban, ha...") még csak kevés dolog igaz rám. A zenés órán táncoltunk letkajenkkát, énekelni és hangszeren játszani is szoktunk. Finn törit is fogok tanulni, pénteken indult a kurzus. Az első órán persze még csak általánosságban beszéltünk a finnekről és Finnországról. Nagyon tetszik, hogy ilyen humorral és öniróniával tudják előadni a dolgokat. A tanárnő mutatott pár idézetet. Az első a római történetíró, Tacitus tollából származik, aki így emlegeti a fenni népet: "Megdöbbentő civilizálatlanságban és förtelmes nyomorban élnek: nincsenek fegyvereik, lovaik, kényelmes lakhelyük, vadon termő növényekkel táplálkoznak, ruhát nem hordanak és a földön alszanak." Szerintem manapság nem sokan asszociálnának a finnekre egy ilyen leírás alapján.:) Aztán persze voltak büszkélkedő szalagcímek is, mint például "A finn oktatás a legjobb" vagy "A finn emberek a legboldogabbak". Utóbbinál persze röhögött a csoport, hogy akkor mi a helyzet a magas öngyilkossági rátával. A tanárnő elismerte, hogy előkelő helyen vannak, de azért hozzátette, hogy a magyarok azért megelőzték őket - és vigyorogva rám nézett.
És hát jöttek a sokak számára meglepő adatok: 500 000 nyári lak van az országban, ami annyit jelent, hogy kb. minden 10. finnre jut egy. Egy ilyet azért még megnéznék. Kis házacska egy tó mellett, se víz, se áram, se szomszédok...egy hétvégét ellennék ott. A Vappura is kíváncsi lennék, na meg a januárban nyitó jégpalotára, és még sorolhatnám. Kár, hogy csak decemberig maradok.