Is-is :)

Annyi minden történik velem, hogy nem tudok mindent leírni, ezért jöjjenek a legfontosabbak (vagy csak abban a sorrendben, ahogy eszembe jutnak).

Rengeteget sétálok az erdőben. Egyrészt, mert imádom, másrészt gyakorlati okai is vannak: a kaján kívül az utazással lehet a legtöbbet megspórolni, ezért inkább gyalogolok oda-vissza 10 km-t, minthogy 3 euróért buszozzak. Az egyik ilyen utam során a lakótársammal szokás szerint eltévedtünk. Ami viszont nem egy szokásos dolog, hogy a srác, akit megállítottunk, magyar volt. Válaszolgatott a kérdéseinkre, de végül kibökte, hogy ő sem helyi, hanem csak cserediák. Bemutatkoztunk, és ahogy meghallottam, hogy ’My name is Sándor’, nem bírtam visszafogni magam, és magyarul visszakérdeztem: „Nem mondod, hogy te is magyar vagy?”. Együtt mentünk egy darabon, persze a lakótársam kedvéért angolul beszélgettünk. Kiderült, hogy ott lakik, ahol én is laktam volna, ha időben befizetem a pénzt. Megnéztük a szobáját, és hát egész más, mint a mienk. Az egész lakóegység teljesen felszerelt és szép, kicsit fájt is a szívem. A probléma orvoslására kaptam is egy kis szíverősítőt, igazi magyar törkölypálinkát.:) Ja, és egy takarót is, aminek szintén nagyon örültem. Jókedvűen, pálinkától fűtötten indultunk haza, és még csak el sem tévedtünk.

A pénteki bulin aztán megismertem még 2 magyar srácot, jó volt pár szót váltani velük. Elhatároztuk, hogy néha összehozzuk a magyar csapatot, és csinálunk valami közös programot.

Az egyetem egyelőre még labirintus számomra, de szerencsére szinte sosem kell egyedül mennem sehova. Egyébként nekem mindig is egy pláza fog eszembe jutni róla, mert tele van étteremmel, vannak boltok (papírbolt, számítógépes stb.). Eddig csak 2 órám volt, csütörtökön. Az egyik skandináv irodalom angol fordításban. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásom (egyelőre) enyhén szólva is kevés ehhez. A hétköznapi életben már elboldogulok, meg tudom magam értetni, de egy verset értelmezni, beszélgetni, vitatkozni róla...ez még nem az én tudásomnak megfelelő kategória. Az a kurzus célja, hogy mindenki tartson egy kiselőadást a választott művéből, aztán vezessen le egy kb. fél órás vitát. A listából a Julie kisasszonyt választottam, mert azt legalább már olvastam, de fogalmam sincs, hogy fogok belőle prezentálni október 5-én(!!!), és egy hónappal később leadni belőle egy 10-12 oldalas esszét (Ritaaa, számítok rád és a drámatöris jegyzeteidre :D). Egyébként el fogom olvasni megint, angolul, hátha az segít. De nem sok reményt fűzök ehhez a kurzushoz...a csoport fele az USA-ból jött és az angol az anyanyelve. Mellettük én bele se merek kezdeni a beszédbe, mert nem tudom elég jól kifejezni magam. Talán ez az, ami leginkább zavar itt Finnországban. Hiányzik, hogy bármikor kapásból ki tudjam mondani, amire gondolok, nemcsak ilyen lebutított, egyszerű változatban, ahogy jelenleg megy. A Survival Finnish órát viszont nagyon élveztem, a tanárnőnek ennivaló az akcentusa. Persze nemcsak emiatt, tényleg nagyon-nagyon szeretném megtanulni ezt a nyelvet. Egyelőre csak ilyen apró örömeim vannak, hogy megértem, amikor a kisfiú azt kiabálja a boltban: „äiti”, vagy meg tudom köszönni a dolgokat finnül.

Pár napja majdnem átfordultam a kultúrsokk fázisba, igaz, csak a kínaiakkal kapcsolatban. Valószínű, azért, mert volt egy kellemetlen élményem velük kapcsolatban. A lakótársammal a second hand store-ba akartunk menni, és megkérdezte, nem baj-e, ha jön néhány barátja is. Természetesen nem volt ellenvetésem. Később lett, ugyanis a bemutatkozás után rögtön a saját nyelvükre váltottak, én meg ugye abból egy szót sem értettem. Azóta az is idegesít, ha a lakótársamat hallom kínaiul telefonálni.:D

A finn ételekről: anno én tartottam előadást az ünnepi ételekről, úgyhogy nem ért nagy meglepetés. „A karácsonyt a különféle laatikko-k jellemzik. Nevüket – ’ládika’ – az étel sütésére szolgáló, doboz vagy láda alakú edényekről kapták. Előnyük, hogy az ünnep előtt el lehet készíteni, és bármikor fölmelegíthető, egyes laatikko-fajtáknak az íze javul a várakozás idején.” Vettem  a boltban 1 euróért egy adag maksalaatikko-t (azt hiszem, ennek nem javult az íze a várakozás során :D). A maksalaatikko májból készült, mazsolával vagy áfonyával meghintett édes étel, lekvárral fogyasztják. Kipróbáltam, de nem nagyon jött be. Ha már máj, az legyen sós, fűszeres, ne édes. Mint kiderült, csupa karácsonyi ételt próbáltam: ma a szálláson ettem rosollit, ami céklasaláta almadarabokkal. Szintén furcsa volt számomra. Ami viszont nagyon ízlett, az a finn palacsinta, olyat szeretnék még.:)

Most egyébként Oulankában vagyok, egy meseszép helyen. 5 napos kirándulás, majd beszámolok róla.:) Egyelőre csak annyi, hogy szerelmes vagyok az őszi finn erdőbe.