Eljött ez a nap is...holnap ilyenkor már Turkuban leszek. Ha minden jól megy, még fedél is lesz a fejem felett, és csak minimálisan fogok eltévedni.:)
A mai nap pakolással telt. Rájöttem, hogy nem lehet az életemet két bőröndbe zárni. Vagyis csak nagyon nehezen, minimálba'.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz itt hagyni mindent és mindenkit, de így van. Viszont ez az egész erasmusozás egy nagy kaland is, már hónapok óta várom, szóval nem sajnálom annyira magam. Mennék is meg maradnék is. Annyi biztos, hogy eleinte nehéz lesz (és közben is akadnak majd olyan napok, amikor menekülnék, de majd inkább újraszínezem, ahogy ígértem^^). Kíváncsian várom az utat, az új helyeket és embereket. Nagyon sokat várok ettől a pár hónaptól. A legfontosabb, hogy megtanuljak finnül, de egész sereg más dolog is kering a fejemben ezzel az ösztöndíjjal kapcsolatban.
Egyébként még mindig kicsit valószerűtlen ez az egész, és nem érzem magam teljesen felkészültnek. Kicsit olyan, mintha bújócskáznánk, és a hunyó már befejezte volna a számolást, én meg még mindig nem találtam volna megfelelő helyet. Úgyhogy most inkább alszom egyet, hogy holnap kezdődhessen a játék.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése