Az előző bejegyzésben éppen
Turkuban csodálom meg a furcsa állatszobrokat. (Most így visszaolvasva, tisztára olyan, mint valami hülye sorozat: "az előző rész tartalmából...")Azóta viszont már itt vagyok Ouluban, és holnap már óráim is lesznek.:)
Vasárnap 1 körül
Tuomas felsegített a vonatra, megköszöntem neki mindent, ő meg megölelt (nagy dolog egy finntől!). Egyedül maradtam hát...bámultam ki az ablakon, és egyre inkább tudatosult bennem, hogy Finnországban vagyok. A táj tipikus: mesébe illő házacskák, fenyőerdők, tavak mindenhol. Néhány kép a vonat ablakán keresztül:
Tamperében kellett átszállnom. Szerencsére csak a szomszédos vágányig kellett elvergődnöm egyedül, mert segítségem akadt egy finn fiatalember személyében. Kezében sörrel, vigyorogva felajánlotta, hogy majd ő elszállítja a csomagom a helyemig...ami, mint kiderült, két vagonnal arrébb volt. Szegény rendesen megkínlódott vele. Kicsit beszélgettem vele utána, és mondta, hogy ő is oului, szóval szívesen találkozna még velem. Sőt van kocsija, úgyhogy vinne engem ide-oda kirándulni...Közben észrevette a megtévesztő gyűrűmet, és érdeklődött, hogy férjnél vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy az csak egy sima gyűrű, nem vagyok férjnél, de barátom van. És igen, most 4 hónapig nem látom, nem kell rá emlékeztetni...:/ Egy idő után rájött, hogy aludni szeretnék, ezért elbúcsúztunk egymástól. Már épp belemerültem a tájba, amikor észrevettem, hogy valaki áll mellettem.
Jukka volt az egy újabb(?) sörrel, hogy nincs-e kedvem átülni hozzájuk sörözni. Hárítottam, erre ott maradt mellettem, és a hiányos angoltudásával próbált velem kommunikálni. Ebből az lett, hogy már az előttem ülők is beszálltak, fordították neki finnre, amit nem értett.:D Egy idő után megint sikerült lezárni a beszélgetést, miután megnyugodott, hogy megadta nekem a számát. Ouluban leszállva persze -miért is ne?- megint belebotlottam. Megint segített cipelni a bőröndöt, és mondta, hogy ne buszozzak, mert ők elvisznek. Mindjárt itt is lesz egy józan barátja kocsival.:)
A finn srácok egyébként olyanok, mint Raj a Big bang theory-ban: a legtöbben csak akkor mernek ismerkedni, csajokkal beszélni, ha isznak.:) Szóval rábeszéltek, hogy ne buszozzak (tisztára, mintha én tennék szívességet), mert hazavisznek. És tényleg! Pontosan az épület előtt álltunk meg a kocsival. Hihetetlen! Írtam Emminek, a kummi studentemnek (segítő), hogy nem kell kijönni elém semmiféle buszmegállóba, mert már itt vagyok az
Yliopistokatu 18-ban (ami annyit tesz, mint Egyetem utca 18.). Szóval nem sok változás Veszprémhez képest...Egyetem utcából Egyetem utcába költöztem. Ráadásul a belvárosban szintén 4-es buszra kell szállni, ha az egyetemre akarok eljutni.
Most mennem kell, este egy olyan party lesz, amin állítólag az egész egyetem részt vesz, szóval ott a helyem. És úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk a belvárosba.
Holnap mesélek az egyetemről, a szállásról és az itteni emberekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése