Első nap rögtön elkéstem. Viszont kivételesen nem kimondottan az én hibámból. Mint azt már említettem, egy óra időeltolódás van Magyarországhoz képest. Én ezzel tisztában voltam, csak első este belepróbáltam a telefonomba a finn sim kártyát, hátha működik. Nem működött, ezért visszatettem a magyart, amitől sikeresen átállt az idő is magyarra, vagyis egy órával korábbira. Úgyhogy reggel Emmi hívására ébredtem, hogy hol vagyok...kb. azt se tudtam, milyen országban, még félig aludtam. De aztán fél óra alatt összekaptam magam. Csak arról a részről maradtam le, amikor kiderült volna, hogy kik jöttek még cserediáknak Magyarországról. Napközben előadások voltak, aztán a tutorommal és a többiekkel együtt elmentünk a belvárosba, hogy aláírjuk a szerződést a szállásról.
Két órás várakozás...de legalább van ingyen jégkrém, fagyi, cukorka. Azért a rendes kaját nem pótolta, úgyhogy már majdnem éhen haltam. Az élelmiszer irtó drága itt, viszont az ebédre hatalmas diákkedvezmények vannak. 2,5 euróért kapsz egy ilyet: (főétel, saláta - amennyit akarsz, innivaló, és választhatsz kenyeret, zsemlét stb. is)
A szállásomról még nem is meséltem. Lehetne kicsit felszereltebb is. Tulajdonképpen nincs semmink...se függöny, se ágynemű, se konyhai cuccok. De szerencsére lassan már mindent beszerzek. Lehetett kérni ingyen dolgokat (survival pack = túlélőcsomag), csak sajnos mire odaértem, már nem maradt sok minden. Párnát egy Nam nevű, nagyon aranyos koreai lánytól kaptam, takarót pedig egy magyar sráctól, erről majd még mesélek, elképesztő sztori.:)
A lakótársam egy kínai lány kínai névvel, de Elizabethnek kell szólítani (az igazi nevét nem is tudom pontosan). Bírom őt is, csak néha nagyon meg tud lepni. Egyébként én is őt. Például a kenyeret magában eszi, és még azt is utálja nézni, ha én megkenem a szelet kenyeremet. Tegnap próbáltam etetni vele egy kicsit, de kiköpte, mert szerinte ez így ehetetlen.:D Kína egy egész más világ lehet. Mesélte, hogy be van tiltva náluk a fészbuk is, helyette van más közösségi oldal. Ilyenekről sincs fogalma, mint a filmek letöltése (ami, mint tudjuk, illegális, és nem is csinálja senki :D).
Az egyik előadáson egy meglepően jó humorú finn tanár beszélt nekünk a kultúrsokkról. Én még csak az első fázisnál tartok, a nászút fázisnál.
"Mi a kultúrsokk?
A kultúrsokk (ang.: culture shock) mint tudományos kifejezés 1954-ben született és Kalvero Oberg nevéhez fűződik, habár azóta számtalan tudományos kutató foglalkozott ezzel a témakörrel.
A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek - meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. - együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. Ez különösen jellegzetes és jellemző dolog új bevándorlók körében. Elsődlegesen az új kultúrába történő beilleszkedési ill. asszimilációs törekvések kezdeti nehézségei szülik, melyek összezavarják az új bevándorlót, mert felborítják a korábbi viszonyítási rendszerét, és megnehezítik annak felmerését hogy az új társadalomban mi a társadalmilag elfogadott ill. helyes és mi nem. Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.
A kultúrsokk súlyos esetei legjellemzőbb módon egy idegen országba történő bevándorlás eseten merülnek fel. Általában 4 jellegzetes, tisztán megkülönböztethető fázisból azaz szakaszból állnak. Nem minden egyén megy át minden fázison, mert sokan megakadnak az első vagy második szakaszban.
Nászút fázis
Ebben a fázisban az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus ill. életritmus, az új szokások, az épületek megjelenése, stb.
Tárgyalási vagy ellenséges fázis Napok vagy hetek, de többnyire hónapok elmúltával az egyén egyre nyomasztóbbnak találja az említett kulturális és társadalmi különbségeket. Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az egyén ekkor kezd ráeszmélni arra, hogy a tapasztalt különbségek nem pusztán felszínesek hanem valódiak, mélyek. Már jól megtapasztalta, de még nem képes megérteni ill. elfogadni őket. Előző környezetében szerzett ismeretei már érvényüket vesztették, de az új környezet lényegi megértése (a miértek megválaszolása) még hiányzik. Felfogja hogy minden más, de egyelőre meg képtelen elfogadni ezeket a másságokat, mert valahogy természetellenesnek, helytelennek érzi őket.
Hiányozni kezdenek a régi ételek és szokások, az életmód hirtelen túl gyorsnak vagy túl lassúnak tűnik. Az új társadalom tagjai túl okosnak vagy túl hülyének látszanak. Bizonyos szokásokat és csoportjellemzőket idegesítőnek kezd találni, stb. Jóformán minden sikertelen bevándorló (sőt a sikeresek jelentős része is!) ebben a fázisban akad el és gyakran soha nem képes túllépni ezen a fázison.
Minden rendben vagy hozzászokási fázis
További hetek, hónapok, vagy évek múltával az egyénnek sikerül beilleszkednie az új környezetbe, hozzászoknia az új kultúrához, és új rutinokat ill. viselkedési formákat kialakítania. Ettől a ponttól kezdve már nem reagál az új kultúra jellemzőire sem pozitív sem negatív irányban - egyszerűen azért mert már nem érződik új kultúrának. Az egyen ismét az alapvető szükségletekre - a megélhetésre - koncentrál, csakúgy mint ahogy a régi kultúrájában tette. Egyes szakértők a a harmadik fázist a kettős kultúrájú (biculturalism) kifejezéssel illetik. Az egyén szabadon mozog a két különböző kultúra között, és relatíve könnyen igazodik bele mindkét környezetbe.
Fordított kultúrsokk fázis
Ha az egyen visszatér, akár időszakos látogatás, akár végleges visszaköltözés formájában a régi, azaz eredeti kultúrába, gyakran ugyanolyan erős de fordított kultúrsokkon megy át, mint az újba történő beilleszkedés idején. A régi szokások ill. kulturális intézmények idegennek, értelmetlennek és egyenesen idegesítőnek tűnnek, és pontosan ugyanolyan elutasító ill. elidegenedési reakciókat váltanak ki benne, mint amiket az új kultúrába történő beilleszkedés során már egyszer átélt."
Remélem, nem kell majd minden fázist megtapasztalnom, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy igen. Félelmetes, hogy előre tudod, mi fog következni, és szinte el sem tudod kerülni. Így érezhette magát a főhős a Virágot Algernonnak-ban.
Réka, likeolom a bejegyzésed. Épp most olvastam a kultúrsokkról cikkgyűjtögetés közben és egyből gondoltam is rád, hogy kíváncsi vagyok, nálad hogyan alakul. Amúgy szerintem ennek a megélése függ az egyén rugalmasságától, toleranciájától, meg attól, hogy egyáltalán milyen érzésekkel érkezett egy idegen kultúrába. Ismerek olyat, aki pl. vidékről költözött a fővárosba, de egy év után egyetemet váltott, mert nem érezte jól magát a nyüzsgő, barátságtalanabb Pesten. Amúgy én arra gondoltam, hogy van még egy fázis, amikor valaki a saját kultúrájának, hagyományainak, értékeinek a veszteségét éli meg, de nem egészen úgy, mint a fordított kultúrsokknál, hanem mintha az identitásának a darabját vesztené el, és talán még kapaszkodna bele. Ez az érzés megerősítheti is az identitást, de önbeteljesítő módon teljesen el is vesztheti. De lehet, hogy ez valamelyik részhez hozzá tartozik, meg mondjuk ugyanúgy mint a többi szakasz, nem mindenkinél jelentkezik.
VálaszTörlésBocs a hosszú eszmefuttatásért, csak felkeltetted az érdeklődésemet.:) Amúgy nagyon örülök, hogy szorgalmasan blogolsz, csak így tovább, és tök jó, hogy ilyen segítőkész emberekbe botlasz folyton. Amit Kínáról írtál azt meg tudtam, de akkor is annyira meglepő. Az a rész jutott eszembe, amikor John Lennon a Forrest Gumpban szerepel. (Kína országában nincs vallás, otthon...facebook.:P)