Oulanka - silence is fun ^^

A hetet az Oulanka Nemzeti Parkban töltöttük. Finnország északkeleti részén található, egy része átnyúlik Oroszországba is (ezért lehetett fotózkodni az orosz határnál :D).

Azt hiszem, én még ilyen szinten nem éreztem a természetet, mint ezen a helyen. Minden tiszta, érintetlen, még turistaösvények sem mindenhol vannak. A másik meg, hogy tapintani lehet a csendet. Lehet, hogy ehhez kell egy bizonyos életkor, pár éve talán nem élveztem volna, de most nagyon. Állni, nézni a fákat, a tavat, a mozdulatlanságot, csak hallgatni a csendet. Elképesztő. Aztán továbbmész, és megszűnik a csend, de nem az autók dudálnak, hanem a vízesés robogását hallod már messziről. És ha kinyitod a kis turistaház faablakát, szinte meg is érintheted.

Sziklákon állni, néha megcsúszni - de ez is benne van, és csak izgalmasabbá teszi az egészet -, semmi korlát, ha egy lépést tennél hátra, már zuhannál.
Esténként a kotában tábortűz, sütés, sörözés. Beszélgetés mindenféle nyelven, mindenféléről: a politikától az ételeken át a szexuális élményekig minden előkerült. Ivós és nem ivós játékok, nevetés, ökörködés. Mivel az amerikaiak hétfő óta a smore-ról beszéltek, ami náluk hagyományos, kedvelt tábortüzes édesség, csütörtök este csináltak is, és mindenkivel megkóstoltatták. Nekem bejött, édesszájú vagyok.

 Utolsó este a tanáraink meg a buszsofőr is csatlakozott a tábortűzhöz. Az egyik, Leo kicsit olyan, mint egy kiképzőtiszt, ő vezette a túrákat. Megkedveltem, tőle tudom, hogy a nevem oroszul (река) folyót jelent. Tetszik ez a jelentés, kicsit úgy érzem, én is olyan vagyok, mint a folyó. Úgyhogy eltalált névválasztás. A másik, amit a nevem "jelent", már nem annyira elegáns. Ha megduplázzuk a "k"-kat (rekka), akkor a finn 'teherautó' jelentést kapjuk. Maradok a folyónál.:)

 A másik tanárunk, Eki idősebb, és sajnos Parkinson-kóros. Ennek ellenére vállalta a kirándulást és a tanításunkat, ugyanis a program (Scandinavian Studies) indítása óta lelkesen részt vesz benne. Kedves kis öreg, csak sajnos nagyon nehezen lehetett követni, túl halkan és lassan beszélt. De ettől függetlenül becsülöm, hogy eljött, és vállalta az esetleges intoleranciát (szerencsére nem nagyon volt ilyen).
Jó kis hét volt, még ha fárasztó is. Finnország gyönyörű! És hol máshol láthatnék a busz előtt/mellett áthaladó rénszarvasokat?:)